Impulzusok
Az élet újra és újra megmutatja nekünk:
egy dologban mind egyformák vagyunk —
abban, hogy mindannyian különbözünk.
És éppen ez az, ami együtt gazdagít bennünket.
Az életet sokféleképpen lehet nézni —
mi most a belső nézőpont felé fordulunk.
Vannak emberek…
– akik egy vonallal és három ponttal száz képet rajzolnak bennünk,
– akik úgy formálnak valamit, hogy újra hinni kezdünk a saját szépségünkben is,
– akiknek az éneke a saját dallamunkat szólaltatja meg,
– akik elénk táncolják a következő lépcsőt,
– akiknek egy apró gesztusán keresztül a nagyság talál bennünk helyet,
– akiknek egyetlen, egyszerű pillantása választ ad minden bonyolult kérdésünkre.
Az ilyen emberek kulcsa a természetes, gyermeki létük.
Keresd őket. Látogasd meg felemelő előadásaikat, és hagyd, hogy megajándékozzanak.
Mert minden, amit tesznek, pontosan ez.
Miért rejtőzködnél?
Amikor mindened megvan, amire szükséged van…
… ahhoz, hogy önmagad lehess.
Felemelőnek azt érezzük, ami…
… arra hív, hogy elcsendesedjünk,
… hagyja lehullani rólunk a lényegtelen rétegeket,
… táplálja bennünk a legjobbat,
… újra átélhetővé teszi a régit,
… felszínre hozza azt, amit korábban nem vettünk észre,
… a puszta létezésből a valódi jelenlétbe vezet,
… kibékít bennünket önmagunkkal,
… nyitottságot ébreszt,
. . . találkozást teremt.
________________________________________________
Most hogyan tovább?
Csendben.
A nem-gondolkodás egy mély lélegzetében
ahol a szív maga lélegzik, és megszólal.
Egy rövid, tiszta válasz. Egy egyszerű igazság.
Egy jobb idő kezdete nem egy új gondolatból születik,
hanem abból, hogy csendben felismerjük a tévedést.
Ott, ahol a szív szabadon válaszol.
Az érettség a szabadság választásában
mutatkozik meg.
Talán mindannyian mindig is elég jók voltunk.
És minden további a szabad akarat tere.
A teljesség nem akkor jön el, amikor már nincs mit hozzátenni,
hanem amikor nincs mit tovább elengedni.
Az élet mindenkinek ugyanazt az esélyt adja, mert:
nem a teljesítmény győz, hanem a döntés.
Örülj — mert önmagadban véve is
csodálatosabb és egyszeribb vagy,
mint bármely kép, amit valaha magadról alkottál.
A teljesség eleve ott rejlik a természetes létben.
Nem a makulátlanság a feltétele.
A természetesség elég — és felemel.
Minden különleges, már pusztán azért, mert létezik.
Mindenki magában hordoz egy érinthetetlen értéket.
Ehhez nincs mit hozzáadni, és nincs mit elvenni belőle.
Valódi és egyedi — ennél értékesebb nincs.
Engedd kibontakozni azt, aki vagy,
hiszen több vagy annál, amit hordozol.
A kibontakozott szeretet a nyitottság felé visz bennünket.
A kibontakozás közösséget keres.
Felfedezhetjük és felidézhetjük:
a harmónia az élet maradandó alapadottsága.
Bontakoztasd ki a szereteted — az vagy te.
Egyedi módon szeretni, önazonosnak lenni,
örömet adni és szabadsággal megérinteni —
ebben válik élővé a saját igazságunk.
Lélegezz könnyen, légy jelen,
lásd meg az egyszerit,
engedd, hogy az élet vigyen.
Ahol jót fogadhatsz be vagy adhatsz, időzz el.
Ott bontakoztasd ki az adottságaid, ahol veled együtt örülnek.
Élni annyit jelent: ajándékokat békében, együtt kibontani.
Aki akar, lépjen be a nagylelkűség körébe, és táncoljon velünk.
Az igazi teljesség abban van, amikor benne vagyunk.
A támogató közeg nem mindig kívül van.
Sokszor mi magunk vagyunk az a biztonságos tér,
amelyet — másoknak és önmagunknak is — ajándékozhatunk.
Sokszor mi magunk vagyunk az a biztonságos tér,
amelyet — másoknak és önmagunknak is — ajándékozhatunk.
Ne felejts el szárnyalni.
A nem-szárnyalást felejtsd el.
Szárnyalj szabadon, lélek,
és hagyd, hogy a saját utad rajzolódjon ki.
A gyermeki lét feltárja az eleve megkapott teljességet.
„Na, kicsim, mi szeretnél majd lenni?”
„Miért? Hiszen már vagyok!”
„Igen, de később — úgy az életben.”
„Látva és tisztelve.”
Widukind Pesch:
„Az ember nem gondolkodásra van kitalálva.”
Gondolatokat befogadhatunk,
de nem szükséges állandóan gondolkodnunk.
„Kevesebb beszéd, több kommunikáció.”
A szavak kifejezhetnek,
az érzések megérintenek.
„Amit egyszer valóban megéreztünk,
azt nem szükséges tovább megkérdőjelezni.”
Az értelem mindig csak vigaszdíjat kap.
Az érzés több —
minden —
élet.
Érzed magad?
Jól érzed magad?
Idegen dolgokat érzel — jobban, mint önmagad?
Akkor nem érzed jól magad.
Térj vissza a középpontodba, a belső fényedhez,
a belső igenlésedhez.
Ott látsz, ott találsz magadra,
ott érzed magad — jól.
És aztán — légy közel önmagadhoz.
"Függetlenül attól, hogyan alakult a múltad,
hányszor botlottál meg, …
. . . hányszor csalódtál, és hányszor okoztál csalódást, . . .
én, . . .
Mostantól mögötted állok — egészen.
Segítelek haladni, kifelé az idegenségből.
És ha visszafordulnál a múltad felé,
elé állok, egészen közel,
a szemedbe nézek, és énekelem:
Kibontakozás!”
Sok szerencsét!
