A Találkozóhely - Widukind-Stiftung

Amit az emberek együtt hordoznak, idővel helyet keres magának.

„A találkozóhely”

A sokéves tapasztalatból, hogy mi születhet az emberek között,

amikor a találkozás valóban megtörténik, egy egyszerű következtetés formálódott:

Egy hely létrehozása, amely teret ad az észlelésnek, az emberi együttlétnek

és az ebből kibontakozó kreativitásnak.

Az alábbi vezérgondolat jegyében:

„A megengedő találkozás kreativitása”

az alapítvány „testeként” egy létesítmény alakul

egy 18 000 négyzetméteres területen,

az osztrák–magyar határ közelében, Szakonyban (Magyarország).

Egy hely a találkozásnak, az alkotásnak és a csendnek.

Egy ovális, fából készült épületegyüttes zöldtetőkkel.

Benne egy koncertterem, a „Widukind-csarnok”.

Különböző rugalmasan alakítható terek és műhelyek az alkotáshoz, a kapcsolódáshoz és a csendhez.

Nagy ablakokkal és ajtókkal nyílik egy parkra, amely megállásra és fellélegzésre hív:

virágok, fűszerkertek, gyümölcsfák, rétek, egy kis szabadtéri színpad

és egy tó fahíddal.

Ezen a hídon át jutunk el a parkolótól az előtérhez, egy nagy üvegfelülethez.

Mögötte egy világos előcsarnok hív befelé, könnyű vendéglátással,

átmenetként a kint és a bent között –

nyugodt térként az ismerkedéshez.

Nyáron napernyők alatt házi készítésű fagylalt is vár.

Innen nyílnak a nagy bejárati ajtók a Widukind-csarnokba, a találkozás központjába.

Egy ünnepi és koncertterem 240 fő számára,

amely két, egyenként 50 férőhelyes erkéllyel bővíthető.

Az egész tér egyben akusztikailag kifinomult hangstúdióként is használható.

Tervezési állapot: A terület jelenleg fejlesztés alatt áll és hét országból érkező kísérők gondozzák.

Egyszerű, tartós szálláslehetőségek is tervezettek vendégházakban.

Lakókocsik, sátrak és jurták számára kialakított helyek már most is rendelkezésre állnak.

A találkozás gyakran ott nyílik meg, ahol az emberek egyszerűen jelen vannak –

ahol a különbözőség rang nélküli megbecsülésben lehet jelen.

Néha egy koncert után.

Egy tál leves mellett.

Egy beszélgetésnél a tűz körül.

A közös csendben.

Ekkor vált láthatóvá, hogy az egyszerűbb nem a kisebb,

hanem egy csendes, tiszta lényeg,

amely valami valódit hoz létre.

Ebben ismertük fel:

„A megengedő találkozás kreativitását.”