Direkt zum Seiteninhalt

Szemlélet - Widukind-Stiftung

Menü überspringen
A megengedő találkozás kreativitása
Menü überspringen
widukind-stiftung
non-profit-organisation

Alapgondolat

Minden kezdeményezés egy térben születik –
a figyelem, a találkozás és az idő terében.
A Widukind Alapítvány egy ilyen tér közös fenntartásaként tekint magára.
Nem formaként. Nem klasszikus értelemben vett projektként.
Hanem egy olyan térként, amelyben ember, természet, alkotás és csend találkozhat.




Szemlélet

Csak meghívás arra, hogy észrevegyük, mi születik a közös jelenlétben.
A középpontban nem a teljesítmény áll – hanem az átélés.
Nem az összehasonlítás – hanem a jelenlét.
Ez a tér nincs kész. Nem hozzuk létre.
Az emberek érkezésével és a figyelem megengedésével formálódik.
Néha a cselekvésben. Néha az elengedésben.
Ami ebben megmutatkozik, nincs előre meghatározva.
      

Nincs szándék arra, hogy embereket formáljunk.
Megmutatkozik.








A tér észlelése

Ez a tér nem követ semmilyen elméleti rendszert.
És nem kötődik ideológiához sem.
A figyelem inkább egy egyszerű tapasztalatot követ:

Mi történik, amikor az emberek valóban találkoznak egymással.

Erre van egy szó:




Felemelő

Ez nem valami túlzó vagy emelkedett dolgot jelent.
Hanem valamit, ami megtart.
Valami, ami
– tisztáz,
– összeköt,
– teret nyit.

A „felemelő” nem emberek vagy tartalmak állapotát írja le.
Hanem a tér észlelését,
ahogyan az a pillanatban megmutatkozik.




A tér

A tér nem koncepció. Hanem történés.

A figyelem, a nyugalom és a nyitottság tartja fenn.

Néha sokat mutat.
Néha semmi feltűnőt nem mutat.
És éppen így hat.

A tágas tér nem formálás által jön létre.
Hanem a nyitottság által,
hogy valami megszülethessen.




Találkozás és tevékenységek

Minden, ami itt történik, a tér része:

zene
tánc
beszélgetés
előadás
munka a területen
kiállítások
közös tevékenység
étkezés
csend
visszavonulás

Ezek közül egyik sem áll a másik fölött.

Mind lehetőség.

Nem a forma a lényeg.
Hanem a jelenlét minősége.




Hely

„A találkozóhely” egy fejlődő terület
az osztrák–magyar határnál,
a vidéki Szakonyban.

Egy alakuló hely.




Döntések

A fellépések meghívásáról vagy az alapítvány tevékenységeiben való részvételről szóló döntések
nem viták vagy pontozási, értékelési rendszerek alapján születnek.
A közös észlelésből születnek.

Egy egymást váltó kísérőkből álló kör vállalja a felelősséget
a folyamatban való tájékozódásért.
Nem elvont kritériumok érvényesülnek, hanem egy egyszerű, közös kérdés:

Hozzájárul ez a pillanat (tartalmában és módjában) a megnyitott térhez – vagy nem?
„Felemelő a térben.”

Ahol közös összhang mutatkozik, ott valami teret kaphat –
és bevonódhat a folyamatba.

Ha nem egyértelmű, nyitva marad.
Nem elutasításként, hanem jelzésként:

„A jelenlegi összefüggésben még nem mutatkozik meg a tisztaság.
Talán később, vagy egy másik tér összefüggésében.”

Néha a tisztaság csak a cselekvésben alakul ki.
Ilyenkor utólag is lehet észlelni, és annak megfelelően, összhangban alakítani.




Feszültségek és különbségek

A különböző észlelések a tér részét képezik.
Az élő jelenlét kifejeződéseként tekintünk rájuk.

A feszültséget nem kell azonnal feloldani.
Gyakran elég, ha a térben maradhat, anélkül hogy rögzítenénk.

Így az idő nem nyomásként jelenik meg, hanem térként,
amelyben a dolgok leülepedhetnek –
és a tisztaság kibontakozhat.

Ami már tisztán megmutatkozik, azt igeneljük –
és ennek megfelelően a megjelenések közé emeljük.
Ez elegendő.




Felelősség

Van egy kisebb, koordináló struktúra a szervezésre és a működésre.
Ez a struktúra csak akkor lép működésbe, amikor szükséges, hogy a tér egésze stabil maradjon.
Ezen túl sok minden helyzetfüggő és közösen hordozott marad.

Az alapítvány különböző területeinek működéséért viselt felelősség megoszlik.
Nem hatalomként, hanem a tér közös fenntartásaként.

A felelősség megoszlik – az észlelés közös marad.




Kísérők

A kísérők nem egy rendszer tagjai.
Olyan emberek, akik egy ideig ugyanazt a teret tartják fenn.

Néha hosszabban.
Néha csak rövid ideig.
Néha visszatérően.

Nincs belépés és nincs lezárás formális értelemben.

Csak a közös térben való jelenlét.




Alapértelmezés

Az alapítvány egy keret, amelyben kapcsolódás születhet.

Ami ebből születik, nem az alapítványé.
Hanem magához az élethez tartozik.




Zárszó

Az élet a pillanatban történik.

Néha elég egyetlen pillanat,
amelyben semmit sem kell megmagyarázni.

Csak jelen lenni.

Csak észlelni.

Csak elcsendesedni.

És az elcsendesedésben megmutatkozik:

A tér már jelen van.




Widukind Alapítvány

„A megengedő találkozás kreativitása”



A meglévő kibontakoztatása.
















Zurück zum Seiteninhalt